Utazás

  A vasárnap első fele pihenéssel és pakolással telt, délután egytől este tizenegyig pedig utazással. Kocsi, repülő, metró, vonat, busz, lábbusz. Jó szelünk lehetett 10 000 méter magasan, mert fél órával menetrend előtt érkeztünk Madridba. A metróig eljutni nem volt kis túra, konkrétan az egyes terminálból át kellett sétálni a kettes terminálba (Madrid Barajas pedig forgalmas több kilómétert jelent...). A bőröndömet a biztonság kedvéért nem csomagoltam ki a biztonsági fóliából elvégre ez a neve, emiatt aztán néha furcsán néztek, de legalább nem nyílt ketté.

  Az utazáshoz nem kell nagy szókincs, sem nyelvi bravúr úgyhogy kb mindent spanyolul intéztem, de a gyorsvonatnál nem mertem a mosolygós igenléssel homályban hagyni a részleket, nehogy valami baki legyen. Ebben az igyekezetemben a pénztáros nem volt segítségemre, mivel nemigen tudott angolul. Elcsíptem a vonatot, csak egy órát kellett rá várni, viszont 25 perc alatt ott volt Segoviában. (Egyébként nehéz lett volna eltéveszteni, mert folyamatosan mutatják a fedélzeti monitorok, hogy hol tart a vonat és mellesleg összesen három megálló van, amiből kettő végállomás...) Az AVE állomáson két helyi buszjárat utolsó kocsijai vártak minket, a 11-es be is hozott az Aquaduct-hoz.

  10 perc után rájöttem, hogy nem olyan egyértelmű cím nélkül megtalálni egy helyet, mint ahogy otthon a térképet nézegetve gondoltam, de végül mire megjött az sms-ben az utcanév már jó helyen jártam és 11-kor be is csekkoltam a hostelbe.