Időtartam: 3 nap munka + 1 nap prezentáció
Program: 'casa 5 espacios' - családi ház, 5 helyiséggel (konyha, fürdő, +3 vmi)
Helyszín: "Mi nem ismerjük Segoviát, de mindjárt kimegyünk és lesünk együtt egy tuti helyet!"
Ez a tárgy (Integration Workshop III) az angol képzés hallgatóinak van, akik a 4. évfolyamban konkrétan nyolcan vannak. Én kilencedikként és egyedüli külföldiként csatlakoztam a csapathoz. Csak az én kedvemért mindenki angolul beszél (egyébként minden órájukon angolul kell prezentálniuk), de néha átváltanak spanyolra, hogy egyszerűbb legyen. Egészen jó, mert a lényeget megértem. Valamilyen információtöredék azonban nem jött átt, mivel úgy tudtam, hogy 9:30-kor találkozunk, ehhez képest senki sincs itt a teremben, pedig már negyed tizenegy van, így hát blogot írok. (tegnap nagyjából ilyenkor érkeztek meg Mateus-ék, de most a diákoknak sincs se híre, se hamva) -hopp, épp most érkezett meg Candela, az egyik spanyol lány. Kiderült, hogy a tanárok épp a harmadik kávéjukat isszák a büfében, ahogy a többiek is... Ja tényleg, Spanyolország...
Szóval tegnap Miután bemutatkozott mindenki, kimentünk az egyetem mögötti parkhoz, ahol az egyik helyi patak folyik, annak a hídja mellé kell tervezni. (lsd. itt)
Folyt. köv
kedd, január 31
vasárnap, január 29
Órarendi konfliktusok
Ma nagyjából egy órát töltöttem azzal, hogy kitaláljam melyik órákat kell kihagynom az egyes tárgyakból, hogy mindenhol benne legyek a max. 30%-os mulasztási arányban, majd ezeket megírjam az egyes tanároknak. Az első levélben még konkrét dátumokkal írtam minden órát, a másodikban már csak darabszámot írtam és indokokat, a harmadikban meg már csak annyit, hogy csomót fogok hiányozni... Az elsőben megírtam, hogy ha lehet, akkor a következő órát kihagynám, mert workshop lesz. Erre visszaírja, hogy majd órán megbeszéljük... Ezzel mit kezdjen az ember?
Végül sikerült összenézni a dolgokat, frissítettem az órarendet, meg az Egyetem oldalt is kiegészítettem kicsit.
Végül sikerült összenézni a dolgokat, frissítettem az órarendet, meg az Egyetem oldalt is kiegészítettem kicsit.
Kultúra II.
Tegnap Jean síelni volt három másik sráccal, Marcel meg a szobájában filmezett egész nap. Nem mondhatnám, hogy sokkal többre vittem: megnéztem egy sorozatot, olvastam, filmet néztem, skypeoltam. De azért el is mosogattam, meg rendet raktam a konyhában, mert minden mindenhol volt és nem lehetett tudni, hogy mi van itthon. Kissé tolakodónak érzem, hogy befogadnak egy hétre én meg rendezkedem, de annyira nem érdekli őket, hogy gondoltam nekik mindegy, hogy hogy van.
Este Jean holt fáradtan esett haza, úgyhogy nem akart nagyon kilépni a házból, Marcelnek viszont annál inkább viszketett a talpa, hiszen már két-három napja nem járt kocsmában... Végül egy szolid spanyol kocsmatúrát rendeztünk, közben ő elmesélte a fél életét. Három helyen jártunk, mindenhol két 'cana'-t kértünk, ami egy pohár sör meg tetszés szerinti 'tapas'. A tapas egy kis tányérnyi kaja, ami az apró polip lábtól kezdve az ikeás fasírtra hasonlító golyókig szinte minden lehet. Egy-egy helyen van vagy 15 féle. Marcel többnyire nem kérte a részét, így nekem nem kellett nagyon vacsoráznom utólag.
Marcel német srác, az apjának jólmenő üzlete van így aztán elég sokat látott a világból. Gimnazista korában volt egy évet Kaliforniában, azóta járt Mexikóban, Thaiföldön, Dubaiban, Dél-Afrikában. Mindig barátokkal utazott, de ami nekem nagyon érdekes volt, hogy saját bevallása szerint nem voltak soha nagyon közeli barátai, sem semmilyen társaság ahová tartozott volna. Gyakorlatilag minden társadalmi rétegben szerzett ismeretségeket, de nem barátságokat. Jól érzi magát ebben a világban, így nincs preferenciája, hogy hol akar élni csak az számít, hogy megfizessék, lehetőleg a tanulmányainak megfelelően. Egy német haverjával egy édesség forgalmazó vállalkozást találtak ki, amit nemsokára be is szeretnének indítani. Az IE előtt svájcban tanult hotel menedzsmentet egy évig, de rájött, hogy nincs benne pénz, főleg ahhoz képest hogy mennyire stresszes meló. Akit érdekel, itt talán még többet megtudhat az ideiglenes lakótársamról.
Ma pedig elmentem misére. Úgy tűnik sikerült kiválasztanom a senior misét, a hívők átlag életkora a 60-at súrolta. Mise után megkérdeztem a sekrestyést, hogy van-e itt valamilyen fiatal közösség vagy katekézis, de úgy néz ki nem nagyon. Valami havi összejövetelről beszélt, amiről nem tudott pontosabbat mondani. Azt mondta, hogy kicsiknek van hittan, meg felnőtt katekézisre láttam hirdetést az előtérben. (kép forrása: http://www.flickr.com/photos/magerit/106837230/)
A templom maga (Santo Tomas) meg elég érdekes volt, mert kívülről elég románnak nézett ki, vagy inkább az itt általános romanika-gotika mix képviselője, de bentről meg echte barokk.
Marcel német srác, az apjának jólmenő üzlete van így aztán elég sokat látott a világból. Gimnazista korában volt egy évet Kaliforniában, azóta járt Mexikóban, Thaiföldön, Dubaiban, Dél-Afrikában. Mindig barátokkal utazott, de ami nekem nagyon érdekes volt, hogy saját bevallása szerint nem voltak soha nagyon közeli barátai, sem semmilyen társaság ahová tartozott volna. Gyakorlatilag minden társadalmi rétegben szerzett ismeretségeket, de nem barátságokat. Jól érzi magát ebben a világban, így nincs preferenciája, hogy hol akar élni csak az számít, hogy megfizessék, lehetőleg a tanulmányainak megfelelően. Egy német haverjával egy édesség forgalmazó vállalkozást találtak ki, amit nemsokára be is szeretnének indítani. Az IE előtt svájcban tanult hotel menedzsmentet egy évig, de rájött, hogy nincs benne pénz, főleg ahhoz képest hogy mennyire stresszes meló. Akit érdekel, itt talán még többet megtudhat az ideiglenes lakótársamról.
péntek, január 27
NIE
Ma voltam bent az okmányirodában, bár csak a személyimet kellett felmutatni, hogy tényleg én vagyok. Ezen kívül más nem történt. Meg kell hagyni, eléggé jól bánnak itten a cserediákokkal. Az ilyen hivatalos ügyekben mondhatni körbenyalják a... Már elnézést, de nem találtam más kifejezést.
Amúgy a NIE a 'Número de Identificación de Extranjeros' vagyis a "Külföldiek Azonosítószáma". Ha nem EU tagállamból jön a diák, akkor egy hónap amíg elkészül az igazolvány (adnak kártyát), ha pedig EU-ból jön, akkor 10 nap / két hét. Ivan-nal hétfőn töltöttük ki a kérvényt és ma fél hatkor kaptam egy emailt, hogy elkészült és át lehet venni az egyetemi munkatárs irodájában. váo.
Amúgy a NIE a 'Número de Identificación de Extranjeros' vagyis a "Külföldiek Azonosítószáma". Ha nem EU tagállamból jön a diák, akkor egy hónap amíg elkészül az igazolvány (adnak kártyát), ha pedig EU-ból jön, akkor 10 nap / két hét. Ivan-nal hétfőn töltöttük ki a kérvényt és ma fél hatkor kaptam egy emailt, hogy elkészült és át lehet venni az egyetemi munkatárs irodájában. váo.
csütörtök, január 26
Kultúrálódj!
Holnap 10-re meghívott minket, cserediákokat a Student Office reggelire az egyetemi menzán, hogy jobban megismerjük egymást. Ez nagyjából 9-10 főt jelent, ami azért is jó lesz, mert az a francia lány akivel tegnap a meccs alatt beszélgettem, eleve azzal jött oda, hogy próbálja összegyűjteni az erasmusos diákokat, hogy együtt utazgassuk majd jobbra-balra.
Az egyetemi népek még körbe is vezetnek, elmesélik nekünk az épületeggyüttes történetét. Azt rebesgetik, hogy elég rögös útja volt, pl. leégett párszor. Majd továbbadom a fontos meg a kevésbé fontos részleteket is. Szokás szerint. :)
A másik, meg lesz egy egyhetes kirándulás-sorozat a környékbeli városok megismerésére. Toledo, Ávila, Salamanca, Valladolid, Madrid még az El Escorial-hoz is külön lesz túra. Ez az ún. 'extracurricular activities week' alatt lesz megejtve és összesen 65€-ba kerül. Nekem csak annyi gondom lesz vele, hogy az építészeknek meg a kommunikáció szakosoknak máskor van ez az 'extracurricular activities' hét.
Az egyetemi népek még körbe is vezetnek, elmesélik nekünk az épületeggyüttes történetét. Azt rebesgetik, hogy elég rögös útja volt, pl. leégett párszor. Majd továbbadom a fontos meg a kevésbé fontos részleteket is. Szokás szerint. :)
A másik, meg lesz egy egyhetes kirándulás-sorozat a környékbeli városok megismerésére. Toledo, Ávila, Salamanca, Valladolid, Madrid még az El Escorial-hoz is külön lesz túra. Ez az ún. 'extracurricular activities week' alatt lesz megejtve és összesen 65€-ba kerül. Nekem csak annyi gondom lesz vele, hogy az építészeknek meg a kommunikáció szakosoknak máskor van ez az 'extracurricular activities' hét.
21 de Calle Jardín Botánico, apartamento 2°G
Tekintve, hogy sikerül áthidalni az egyhetes lakhatási hézagot ma bementem Ivanhoz és felhívtuk Pilar-t a főbérlőt. A jövőheti műhely miatt az eredeti február elsején nem tudtuk találni közös metszéspontot, így végül január 31.-én kedden este költözöm be. Eleinte úgy éreztem, hogy lassan indul be a szekér, de kezdem úgy érezni már vágtatnak a lovak...
Tegnap volt az El Classico, amit egy jó 30-40 fős IE társaság nézett az Accueducto bárban. Mivel a foci engem nem hoz annyira lázba ezért inkább egy másik erasmusos diákkal próbáltam beszélgetni. Kicsit szakadozott volt, ugyanis a jó spanyol diákok meglehetősen izgalmasnak találták a meccset, s nem voltak restek ezt kifejezni. Sem verbálisan, sem fizikálisan. A legtöbb ember, akit láttam nagyon a szívére vette a kedvenc csapat sorsát, a Barca drukkerek a félidőnél mondhatni italba fojtották bánatukat.
Az este során még jó pár emberrel megismerkedtem, Álvaro bemutatott egy csomó másik diáknak. Korábban említettem, hogy az itteni campuson nincsenek többen, mint otthon egy 8 osztályos gimnáziumban, ennek megfelelően a folyosón szembejövő emberek felét már látásból ismerem és ezeknek a harmadát meg név szerint is. (de legalábbis kölcsönös a felismerés)
A NIE-vel is történt előrelépés, holnap kell bemenni az okmányirodába. Az egyetem foglalt nekünk időpontot, úgyhogy csak meg kell jelenni a megfelelő helyen, a megfelelő időben. Náájsz.
Tegnap volt az El Classico, amit egy jó 30-40 fős IE társaság nézett az Accueducto bárban. Mivel a foci engem nem hoz annyira lázba ezért inkább egy másik erasmusos diákkal próbáltam beszélgetni. Kicsit szakadozott volt, ugyanis a jó spanyol diákok meglehetősen izgalmasnak találták a meccset, s nem voltak restek ezt kifejezni. Sem verbálisan, sem fizikálisan. A legtöbb ember, akit láttam nagyon a szívére vette a kedvenc csapat sorsát, a Barca drukkerek a félidőnél mondhatni italba fojtották bánatukat.
Az este során még jó pár emberrel megismerkedtem, Álvaro bemutatott egy csomó másik diáknak. Korábban említettem, hogy az itteni campuson nincsenek többen, mint otthon egy 8 osztályos gimnáziumban, ennek megfelelően a folyosón szembejövő emberek felét már látásból ismerem és ezeknek a harmadát meg név szerint is. (de legalábbis kölcsönös a felismerés)
A NIE-vel is történt előrelépés, holnap kell bemenni az okmányirodába. Az egyetem foglalt nekünk időpontot, úgyhogy csak meg kell jelenni a megfelelő helyen, a megfelelő időben. Náájsz.
Jean és Marcel
Ez a két srác befogadott, reményeink valóra váltak! Az óváros kellős közepén laknak, elég sötét lakásban, de nem túl rossz. Viszont iszonyat sokat fizetnek érte (375€/fő és ebben nincs benne a rezsi, sem az internet). Reggel átcuccoltam, aztán együtt mentünk suliba Jean-nal. Arról, hogy hogyan fogok visszajutni nem beszéltünk pontosan, de mondta hogy oda tudja adni a kulcsot. Végül kiderült, hogy Marcellel van egy közös óránk (Economic Environment) és végül a délutáni óra végén ő adta oda a kulcsát. Elég laza, elképesztő, hogy így megbíznak bennem. Kb két órával látott először azelőtt, hogy átadta volna a kulcsokat, persze azt is meghagyta, hogy nyugodtan főzzek valamit. (enyhe felkérést éreztem ki a hangsúly alapján... :) De végül csináltam is meleg kaját és egész jól sikerült.
Eredetileg cukkini krémlevest akartam csinálni, meg csirkét krumplipürével, amihez meglepő módon szinte minden alapanyag megvolt, de eszközöknek viszont híján van a lakás (mixer) így végülis a krumplipürét porból kellett csinálni és krémleves helyett is csak köret lett a cukkini. De eddig nem volt panasz, úgyhogy elégedett vagyok. Azt hiszem az elkövetkező héten megcsillogtatom a konyhai skilleket, ebben nagy segítségemre lesz Dóra néni :) szakácsfüzete!
Eredetileg cukkini krémlevest akartam csinálni, meg csirkét krumplipürével, amihez meglepő módon szinte minden alapanyag megvolt, de eszközöknek viszont híján van a lakás (mixer) így végülis a krumplipürét porból kellett csinálni és krémleves helyett is csak köret lett a cukkini. De eddig nem volt panasz, úgyhogy elégedett vagyok. Azt hiszem az elkövetkező héten megcsillogtatom a konyhai skilleket, ebben nagy segítségemre lesz Dóra néni :) szakácsfüzete!
szerda, január 25
Couchsurfing for real
Mivel nagyon megtetszett a tegnapi 2°G lakás, írtam az egyetemi Student Office facebook oldalára, ami egyébként az általános információcsere helye, hogy valahol meghúzhatnám-e magam egy hétig. Végül ma írt is egy srác, hogy neki van egy szabad kanapéja, ami bár nem kényelmes, de ingyen van. Úgyhogy egyelőre úgy fest, hogy meg fog oldódni a kérdés és nem kell 25-30 eurót fizetnem éjszakánként még egy hétig. Így is egyel többet maradok itt, mint terveztem, de persze ez még így is elég zsír.
Vicces, hogy úgy gyűjtöm be az első couchsurfer élményt, hogy a hivatalos honlapról (couchsurfing pont org) a háromból egy reagált a korábbi megkeresésre, az is nemlegesen.
Vicces, hogy úgy gyűjtöm be az első couchsurfer élményt, hogy a hivatalos honlapról (couchsurfing pont org) a háromból egy reagált a korábbi megkeresésre, az is nemlegesen.
Normalizálódik a helyzet
Ez a mai nap már ízelítőt adott az Erasmus életből és még nincs vége...
11-kor az első Organizational Management órámra mentem, amit egy iszonyat pörgős nő tart, aki mellesleg még szigorú is, de azért jófej. A névsorolvasás (!) közepén érkeztem meg, ahhoz képest, hogy a tegnapi órán csak körbe volt adva a lap aztán mindenki ráírt amit akart. A szünet után újra névsor olvasás volt, mivel kétszer másfél óra és aki késett, annak óra végén be kellett jelentkezni, különben hiányzónak írta be. Minden órára van házi, elvileg most kettő is van, de én még nem nagyon értesülök ezekről mert az egyetemi netes rendszerbe nem regisztrálnak, amíg nem rögzítették a tárgyfelvételeimet... De ami a legdurvább, hogy mindenkinek naponta meditálnia kell és naplót írnia, amiben a meditálás mikéntjét, idejét kell leírnia, meg két dolgot ami aznap boldoggá tette. A tanár ezt nem olvassa el, de óra végén be kell mutatni, hogy vezeted.
Az első óra mindig előadás, a mai címe "Managing in a Global Environment" volt és főleg azt néztük meg, hogy mire és miért, illetve hogyan kell figyelembe vennie egy szervezetnek, ha országhatárokon túl akar terjeszkedni. A második óra egy esettanulmánynak a kibeszélése, amit előre el kell olvasni. Ma a Toys'R'Us Japánba való terjeszkedése volt terítéken.
Az órán összeismerkedtem Sebastiannal, aki Madridi és a kommunikáció szakon tanul. Úgy néz ki, hogy itt egy-egy szaknak egy évfolyama az 10-20 embert jelent vagyis mindenki ismer mindenkit. Ő is ment a sportos délutánra, ami gyakorlatilag focit jelentett, mert a többi sportra nem jár senki. Épp ma sikerült újra bevezetni a röplabdát, úgyhogy végeredményben 3-3 ellen játszogattunk, de senki nem volt profi. Viszont az odaúton egy jog hallgatóval beszéltem pár szót, Alvaroval aztán mondta, hogy este mennek meccset nézni, oda lehet hogy sikerül becsatlakoznom.
11-kor az első Organizational Management órámra mentem, amit egy iszonyat pörgős nő tart, aki mellesleg még szigorú is, de azért jófej. A névsorolvasás (!) közepén érkeztem meg, ahhoz képest, hogy a tegnapi órán csak körbe volt adva a lap aztán mindenki ráírt amit akart. A szünet után újra névsor olvasás volt, mivel kétszer másfél óra és aki késett, annak óra végén be kellett jelentkezni, különben hiányzónak írta be. Minden órára van házi, elvileg most kettő is van, de én még nem nagyon értesülök ezekről mert az egyetemi netes rendszerbe nem regisztrálnak, amíg nem rögzítették a tárgyfelvételeimet... De ami a legdurvább, hogy mindenkinek naponta meditálnia kell és naplót írnia, amiben a meditálás mikéntjét, idejét kell leírnia, meg két dolgot ami aznap boldoggá tette. A tanár ezt nem olvassa el, de óra végén be kell mutatni, hogy vezeted.
Az első óra mindig előadás, a mai címe "Managing in a Global Environment" volt és főleg azt néztük meg, hogy mire és miért, illetve hogyan kell figyelembe vennie egy szervezetnek, ha országhatárokon túl akar terjeszkedni. A második óra egy esettanulmánynak a kibeszélése, amit előre el kell olvasni. Ma a Toys'R'Us Japánba való terjeszkedése volt terítéken.
Az órán összeismerkedtem Sebastiannal, aki Madridi és a kommunikáció szakon tanul. Úgy néz ki, hogy itt egy-egy szaknak egy évfolyama az 10-20 embert jelent vagyis mindenki ismer mindenkit. Ő is ment a sportos délutánra, ami gyakorlatilag focit jelentett, mert a többi sportra nem jár senki. Épp ma sikerült újra bevezetni a röplabdát, úgyhogy végeredményben 3-3 ellen játszogattunk, de senki nem volt profi. Viszont az odaúton egy jog hallgatóval beszéltem pár szót, Alvaroval aztán mondta, hogy este mennek meccset nézni, oda lehet hogy sikerül becsatlakoznom.
Networking
Többen érdeklődtek, hogy vannak-e már pajtásaim. Ezidáig két francia lánnyal sikerült beszélgetnem, mert ők is szombaton érkeztek és hétfőn ugyanakkor intézték az ügyeiket Nicky-nél, amikor én is. Tegnap az egyik órán ők is ott voltak, aztán kiderült, hogy igazából nem is azt akarták felvenni... Meg elég szívás volt nekik, mert ők is azért jöttek ide, hogy megtanuljanak spanyolul és arra számítottak, hogy az órák spanyolul lesznek megtartva. Angolul jobban tudnak mint spanyolul, de annyi biztos, hogy nem a hibás angolt beszélő spanyol tanártól fogják megtanulni...
Eddig két órán voltunk bent (ők is haladó spanyolra járnak) és mindkettőn konstatálták, hogy újak vagyunk, de ennek ellenére nem igazán szóltak hozzánk. Kicsit furcsa volt, hogy semmi érdeklődést nem mutattak, annak ellenére, hogy kb annyian járnak erre az egyetemre, mint otthon egy gimnáziumba. Ja és ezt még nem is mondtam, ez egy magán egyetem.
Ma van sporting activity, ahogy minden szerdán lesz. Fél háromkor indul az egyetem elől egy busz, amire nem kell előre bejelentkezni, aztán kimegyünk valami egyetem által bérelt helyre, ahol aztán focizni, úszni, kosarazni lehet. Asszem meg kell ragadjam ezt a lehetőséget a mozgásra meg az ismerkedésre. Egyébként talán abból is látszik, hogy még nem igazán vannak haverok, hogy ilyen sokat írok ide...
Eddig két órán voltunk bent (ők is haladó spanyolra járnak) és mindkettőn konstatálták, hogy újak vagyunk, de ennek ellenére nem igazán szóltak hozzánk. Kicsit furcsa volt, hogy semmi érdeklődést nem mutattak, annak ellenére, hogy kb annyian járnak erre az egyetemre, mint otthon egy gimnáziumba. Ja és ezt még nem is mondtam, ez egy magán egyetem.
Ma van sporting activity, ahogy minden szerdán lesz. Fél háromkor indul az egyetem elől egy busz, amire nem kell előre bejelentkezni, aztán kimegyünk valami egyetem által bérelt helyre, ahol aztán focizni, úszni, kosarazni lehet. Asszem meg kell ragadjam ezt a lehetőséget a mozgásra meg az ismerkedésre. Egyébként talán abból is látszik, hogy még nem igazán vannak haverok, hogy ilyen sokat írok ide...
kedd, január 24
Folytatás
Na most, hogy ki is ez a Manuel csávó azt tessék megnézni, ugyanis nem egy senkiházi porbafingó. Mellesleg azért hoztam fel, mert az a négynapos workshop amiről korábban írtam (vagy nem írtam), az jövő héten lesz és Ő maga jön ide személyesen megtartani. A tárgy címe Integration Workshop III, mégpedig a tanszéki titkárnő elmondása szerint azért, mert minden korábbi építészeti vonatkozású tudásunkat fel kell majd használni. Hm, izginek hangzik. Egy nyílt előadást is fog tartani asszem az idő és az építészet bensőséges kapcsolatáról.
Újabb fejlemények
Tegnap összegeztem az órarendemet az egész félévre, ugyanis a vége felé majdnem mindegyik tárgyamból vannak plusz órák, amik már ütik egymást, meg néhol egy-egy óra elmarad mert a különböző karokon más időpontban vannak szünetek. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy hopp április 19.-ével véget érnek az órák. Hát ezt nem hagyhattam annyiban, meg is kérdeztem Ivan-tól mielőtt lakásügyben telefonálgattunk volna, hogy hogy is van ez. A tantermi órák valóban véget érnek 19.-én, addigra vagy április végére le is vizsgázunk és mindezek után lesz még egy hónap online időszak, ami órástul vizsgástul interneten lesz és semmilyen jelenlétet nem igényel.
Más szóval 5,5 hónap helyett 3,5 hónapot leszek itt, hacsak nem addigra beszervezek magamnak egy építész gyakornoki pozíciót Manuel Aires Mateus irodájában...
Más szóval 5,5 hónap helyett 3,5 hónapot leszek itt, hacsak nem addigra beszervezek magamnak egy építész gyakornoki pozíciót Manuel Aires Mateus irodájában...
Lakásnézés
Ma négykor megnéztem az első lakást a Calle Jardín Botánico 21. szám alatt. Ez a második emelet F lakása volt (2°F). Itt két dolgozó srác lakik meg egy újságírónak készülő egyetemista lány. A tulaj oda sem tolta a képét, az egyik fiú mutatta meg a lakást, viszont a többiekkel nem találkoztam, ami kicsit fura volt. A szoba elviselhetően kicsi volt, de a konyha nem tetszett. Aztán bementem az egyetemre, hogy beszéljek Ivannal a vizsgaidőszak mibenlétéről, meg hogy onnan felhívjuk a másik két lakás tulajdonosát. Ugyanis 21.sz alatt, a 2°I és 2°G lakásokban is van kiadó szoba. Szerencsére sikerült mindkettőt megnézni még ma. Az I nem tetszett, irtó pici szoba volt, sötét is és a tulaj sem volt szimpatikus. Abban egyébként két egyetemista lány lakik, akik szemmel láthatóan nem szeretnek rendet tartani a konyhában.
A 2°G lakás tulajdonosa már sokkal kedvesebbnek tűnt, körbevezetett a házban, ami nagyon barátságosnak nézett ki. Elsőként a bano grande-t mutatta meg (ami kb 4 m2 volt, fú mondtam akkor mekkora lehet a pequeno...), aztán találkoztam mindhárom jelenlegi lakóval akik a nappaliban tv-ztek mackónadrágban. Már csak emiatt is tetszett, egyébként itt is két lány lakik, illetve még egy fiú. Mindhárom egyetemistának tűnt, a fiú fog elköltözni egy héten belül tehát az ő szobáját lehetne bérelni jövő szerdától. A konyha is nagyon tágas volt, meg a szoba is. Nagy ágy, szekrények polcok (mondjuk annyi cuccom biztos nincs...) és az ablak kelet felé nézett egy szűk utcára! Nem feltétlen a legvilágosabb hely, de legalább nem légaknára néz, mint a másik kettő.
Összességében a három közül ez tetszett a legjobban, de sajnos ehhez találni kéne szállást egy hétre, amit nem tudom hogyan fogok. Az egyetemnek van egy olyan facebook csoportja, ahol többek között az ilyen infók is terjednek, ott mindenképp megpróbálom.
A 2°G lakás tulajdonosa már sokkal kedvesebbnek tűnt, körbevezetett a házban, ami nagyon barátságosnak nézett ki. Elsőként a bano grande-t mutatta meg (ami kb 4 m2 volt, fú mondtam akkor mekkora lehet a pequeno...), aztán találkoztam mindhárom jelenlegi lakóval akik a nappaliban tv-ztek mackónadrágban. Már csak emiatt is tetszett, egyébként itt is két lány lakik, illetve még egy fiú. Mindhárom egyetemistának tűnt, a fiú fog elköltözni egy héten belül tehát az ő szobáját lehetne bérelni jövő szerdától. A konyha is nagyon tágas volt, meg a szoba is. Nagy ágy, szekrények polcok (mondjuk annyi cuccom biztos nincs...) és az ablak kelet felé nézett egy szűk utcára! Nem feltétlen a legvilágosabb hely, de legalább nem légaknára néz, mint a másik kettő.
Összességében a három közül ez tetszett a legjobban, de sajnos ehhez találni kéne szállást egy hétre, amit nem tudom hogyan fogok. Az egyetemnek van egy olyan facebook csoportja, ahol többek között az ilyen infók is terjednek, ott mindenképp megpróbálom.
Bankszámla
Ma reggel bementem a Bank Santander-be, amit Nicky melegen ajánlott. Azt mondta, hogy sok egyetemi tanárnak és hallgatónak is van ott számlája. Bementem, valóban nagyon gálánsak mivel sem a számlavezetésért, sem a bankkártyáért nem kérnének pénzt. Ha...
...nem kellene a számlanyitáshoz nemzetközi azonosító okmány (útlevél) vagy az ominózus NIE. Ezek nélkül tud nekem számlát nyitni, de azt két hét után blokkolják, ha közben nem mutatom fel az említett két dokumentum valamelyikét. Érdekes, hogy egy banknak nem elég az az azonosítás amivel országhatárokon engednek át a különböző államok.
Ivan azt mondta, hogy 10 nap mire elkészül a NIE, a bankban meg egy hónapot emlegettek és annyit tudtak javasolni, hogy menjek be a hivatalba sürgetni a feldolgozást. De legalább mindezt angolul beszéltük meg. Azt a kérdést végül nem értette meg, hogy ha blokkolják mert nem lett kész a NIE és aztán beviszem, amikor elkészül, akkor vajon feloldják-e avagy örökre bekebelezték a turista pénzét... Talán megpróbálom majd spanyolul is...
Igazolványképet viszont sikerült csináltatnom, ami bár nem lett túl vonzó, de megvan. Az egyetemi ügyekhez kértek két képet, amit hoztam is otthonról, de közölték hogy ez sajnos nem szabvány méretű és túl nagy.
...nem kellene a számlanyitáshoz nemzetközi azonosító okmány (útlevél) vagy az ominózus NIE. Ezek nélkül tud nekem számlát nyitni, de azt két hét után blokkolják, ha közben nem mutatom fel az említett két dokumentum valamelyikét. Érdekes, hogy egy banknak nem elég az az azonosítás amivel országhatárokon engednek át a különböző államok.
Ivan azt mondta, hogy 10 nap mire elkészül a NIE, a bankban meg egy hónapot emlegettek és annyit tudtak javasolni, hogy menjek be a hivatalba sürgetni a feldolgozást. De legalább mindezt angolul beszéltük meg. Azt a kérdést végül nem értette meg, hogy ha blokkolják mert nem lett kész a NIE és aztán beviszem, amikor elkészül, akkor vajon feloldják-e avagy örökre bekebelezték a turista pénzét... Talán megpróbálom majd spanyolul is...
Igazolványképet viszont sikerült csináltatnom, ami bár nem lett túl vonzó, de megvan. Az egyetemi ügyekhez kértek két képet, amit hoztam is otthonról, de közölték hogy ez sajnos nem szabvány méretű és túl nagy.
hétfő, január 23
Az Egyetem
Eszméletlen a hely, nagyon tetszik, minden szépen meg van csinálva. A BME K épületében elég hamar kiismertem magamat, de ahhoz képest ez labirintus. Rengeteg szinteltolás van a régi, régebbi és legrégebbi meg az új, újabb és legújabb épületrészek találkozásánál. Bentről az volt az érzésem, hogy az egész toldozott, foldozott (laikusoknak: additív) kialakítású, de ugyanakkor megvan az egység és nagyon izgalmas.
A tantárgyak kiválasztás nehézkes folyamat volt, de végre fény derült egy-két homályos foltra az oktatási rendet illetően. Például, hogy a gyakornoki pozíciók szervezését csak a spanyol hallgatóknak biztosítják (egyébként meglepő hatékonysággal és távolságra, Ivan említett két diákot akik Indiába mentek) vagyis az már biztos, hogy én nem megyek gyakornoknak ebben a félévben. A másik aprópiciincifinci akadály, hogy a jelentkezésnél említett "very high level of spanish language" C2 szintű spanyol tudást jelent, ami nekem jelenleg nincs birtokomban.
Ettől függetlenül a gyakornoki időszak (február 24.-én kezdődik) még így is komoly problémát okoz, mivel ezidő alatt a tantárgyak online folytatódnak tovább, amit úgy ítéltek meg, hogy nekem sok bonyodalmat okozna. Mondjuk, ha csak ilyen tárgyam lenne, amire február végéig kell bejárni, akkor gyakorlatilag a szorgalmi időszak feléről már le is maradtam, aztán meg kicsit megszámlálatlanul telnének napjaim. Végülis három szak tantárgyaiból halásztuk össze a tantárgyakat: Kommunikáció, Üzleti Adminisztráció és Építészet. Az első kettőből egyet-egyet a sajátomból meg kettőt, plusz a spanyol órák. Ugyanis a másik homályos folt: az oktatás angolul vagy spanyolul folyik. Hát angolul. Kb. az összes szakon. Ennek tükrében mindenképp olyan albérletet kell találnom, ahol csak anyanyelviek laknak.
Spanyol szintfelmérőt végül nem irattak velem, inkább egy néhány perc ereéig átváltottak spanyolra és úgy magyarázták a dolgokat, meg kérdezgettek aztán elküldtek a haladó csoportba. Délután háromkor meg is volt az első órám. Kilencen vagyunk, két amerikai lány, egy olasz lány, egy portugál lány, két francia lány, egy srác nem tudom honnan, meg jómagam. A tanár jónak tűnik, Nicky is így jellmezte: "bármilyen vizsgán átmész, ha nála tanulsz".
A ma kapott papírok meg órarendek alapján lehet, hogy hamarabb lesz a vizsgaidőszak, mint amit korábban írtak. Talán még az is elképzelhető, hogy már Júniusban hazamegyek, ami repülőjegyek szempontjából igen jót tenne.
Az órarendet, meg a tárgylistát majd felteszem
A tantárgyak kiválasztás nehézkes folyamat volt, de végre fény derült egy-két homályos foltra az oktatási rendet illetően. Például, hogy a gyakornoki pozíciók szervezését csak a spanyol hallgatóknak biztosítják (egyébként meglepő hatékonysággal és távolságra, Ivan említett két diákot akik Indiába mentek) vagyis az már biztos, hogy én nem megyek gyakornoknak ebben a félévben. A másik aprópiciincifinci akadály, hogy a jelentkezésnél említett "very high level of spanish language" C2 szintű spanyol tudást jelent, ami nekem jelenleg nincs birtokomban.
Ettől függetlenül a gyakornoki időszak (február 24.-én kezdődik) még így is komoly problémát okoz, mivel ezidő alatt a tantárgyak online folytatódnak tovább, amit úgy ítéltek meg, hogy nekem sok bonyodalmat okozna. Mondjuk, ha csak ilyen tárgyam lenne, amire február végéig kell bejárni, akkor gyakorlatilag a szorgalmi időszak feléről már le is maradtam, aztán meg kicsit megszámlálatlanul telnének napjaim. Végülis három szak tantárgyaiból halásztuk össze a tantárgyakat: Kommunikáció, Üzleti Adminisztráció és Építészet. Az első kettőből egyet-egyet a sajátomból meg kettőt, plusz a spanyol órák. Ugyanis a másik homályos folt: az oktatás angolul vagy spanyolul folyik. Hát angolul. Kb. az összes szakon. Ennek tükrében mindenképp olyan albérletet kell találnom, ahol csak anyanyelviek laknak.
Spanyol szintfelmérőt végül nem irattak velem, inkább egy néhány perc ereéig átváltottak spanyolra és úgy magyarázták a dolgokat, meg kérdezgettek aztán elküldtek a haladó csoportba. Délután háromkor meg is volt az első órám. Kilencen vagyunk, két amerikai lány, egy olasz lány, egy portugál lány, két francia lány, egy srác nem tudom honnan, meg jómagam. A tanár jónak tűnik, Nicky is így jellmezte: "bármilyen vizsgán átmész, ha nála tanulsz".
A ma kapott papírok meg órarendek alapján lehet, hogy hamarabb lesz a vizsgaidőszak, mint amit korábban írtak. Talán még az is elképzelhető, hogy már Júniusban hazamegyek, ami repülőjegyek szempontjából igen jót tenne.
Az órarendet, meg a tárgylistát majd felteszem
Szállás és ügyintézés
A vizsgaidőszak és egyéb elfoglaltságok miatt nem foglalkoztam túl sokat ezzel a témával a kiutazást megelőző hetekben. Egy főbérlővel beszéltem, vele is csak annyiban maradtunk, hogy hívjam fel, ha megérkeztem Segoviába. Az utolsó otthon töltött héten a couchsurfing.org oldalon próbáltam ideiglenes szállást keresni, amíg nem találok albérletet, de a háromból csak egy válaszolt, az is péntek éjjel, hogy bocsi de elfoglalt és nem tud fogadni. Végül a Hostal Don Jaime egy kis szobáját béreltem ki három éjszakára, bízva abban hogy a három éjszaka elteltével találok majd újabb alvóhelyet, átmenetit vagy véglegest.
Ma reggel bementem az egyetemre, kilenckor jelentkeztem a recepciónál, hogy Nicky meg Ivan-t keresem (ők a cserediákokért felelős munkatársak) mire közölték velem, hogy még nincsenek bent, meg különben is egy kicsit korán van még. Ja bocs. [én addigra már felkerestem a kiszemelt albérletet, megreggeliztem és átgyalogoltam az egyetemhez, de így még a kolostorban is volt időm körülnézni (mert ugye az egyetem egy kolostor épületében található)]
Miután kicsit körülnéztem, Ivan és Nicky már az irodájukban ültek és három másodéves francia mérnöklány hallgatóval beszélgettek. Engem végülis Ivan vett kezelésbe, aki egy félig kanadai félig spanyol arc és beszédstílusában, illetve gesztikulációjában félelmetesen hasonlít Don Giuseppe da Daru őkegyelmére. Első kérdése az volt, hogy van-e hol laknom, aztán jó egy óráig keresgéltünk albérletet. Felhívtuk a korábban kiszemelt úriembert, illetve írtunk két másik helyre. Az ingatlanos oldalon már korábban is furcsálltam, hogy ugyanabban az épületben három lakást hirdetnek, különböző adatokkal különböző emberek, de végül kiderült hogy nem egy elkeseredett főbérlő ravasz fogását leplezzük le, hanem tényleg három az igazság.
Szóval az első próba holnap délután négykor lesz, az egyik bérlő (a háromból) fogja megmutatni a lakást. Addig jó lenne beszélni a többi főbérlővel, hogy talán épp akkor ott legyenek ők is.
Ivan segített kitölteni egy önkormányzati kérvényt, ami az itteni hatóságok dolgát könnyíti meg azzal, hogy adnak nekem valamilyen nyilvántartási számot. A kérvény egy ún. Certificate of Residence Registration-re vonatkozik, ez tartalmazza az azonosítót, amit a helyiek NIE-nek hívnak. Ez az egész arra jó, hogy könnyebb folyószámlát nyitni a helyi bankban, meg mobil szerződést kötni. (ez utóbbira nem nagyon lesz szükségem, mivel feltöltőst veszek aminél gondolom mindegy hogy itt lakom-e vagy sem) Ez az egész NIE ügy 10,20 euróba fáj és 10 nap mire elkészül.
Bankszámlát nem sikerült ma nyitni, holnap reggel első dolgom ez lesz, meg szerzek itteni telefonszámot is. Viszont megtaláltam a helyi CBA-t [MAXCOOP], ahol máris pótoltam egy kifelejtett apróságot: a szappant. Ezenkívül kenyeret vettem még, amihez az otthon mentőcsomagként felajánlott pick szalámit és macisajtot ettem vacsorára.
Ma reggel bementem az egyetemre, kilenckor jelentkeztem a recepciónál, hogy Nicky meg Ivan-t keresem (ők a cserediákokért felelős munkatársak) mire közölték velem, hogy még nincsenek bent, meg különben is egy kicsit korán van még. Ja bocs. [én addigra már felkerestem a kiszemelt albérletet, megreggeliztem és átgyalogoltam az egyetemhez, de így még a kolostorban is volt időm körülnézni (mert ugye az egyetem egy kolostor épületében található)]
Miután kicsit körülnéztem, Ivan és Nicky már az irodájukban ültek és három másodéves francia mérnöklány hallgatóval beszélgettek. Engem végülis Ivan vett kezelésbe, aki egy félig kanadai félig spanyol arc és beszédstílusában, illetve gesztikulációjában félelmetesen hasonlít Don Giuseppe da Daru őkegyelmére. Első kérdése az volt, hogy van-e hol laknom, aztán jó egy óráig keresgéltünk albérletet. Felhívtuk a korábban kiszemelt úriembert, illetve írtunk két másik helyre. Az ingatlanos oldalon már korábban is furcsálltam, hogy ugyanabban az épületben három lakást hirdetnek, különböző adatokkal különböző emberek, de végül kiderült hogy nem egy elkeseredett főbérlő ravasz fogását leplezzük le, hanem tényleg három az igazság.
Szóval az első próba holnap délután négykor lesz, az egyik bérlő (a háromból) fogja megmutatni a lakást. Addig jó lenne beszélni a többi főbérlővel, hogy talán épp akkor ott legyenek ők is.
Ivan segített kitölteni egy önkormányzati kérvényt, ami az itteni hatóságok dolgát könnyíti meg azzal, hogy adnak nekem valamilyen nyilvántartási számot. A kérvény egy ún. Certificate of Residence Registration-re vonatkozik, ez tartalmazza az azonosítót, amit a helyiek NIE-nek hívnak. Ez az egész arra jó, hogy könnyebb folyószámlát nyitni a helyi bankban, meg mobil szerződést kötni. (ez utóbbira nem nagyon lesz szükségem, mivel feltöltőst veszek aminél gondolom mindegy hogy itt lakom-e vagy sem) Ez az egész NIE ügy 10,20 euróba fáj és 10 nap mire elkészül.
Bankszámlát nem sikerült ma nyitni, holnap reggel első dolgom ez lesz, meg szerzek itteni telefonszámot is. Viszont megtaláltam a helyi CBA-t [MAXCOOP], ahol máris pótoltam egy kifelejtett apróságot: a szappant. Ezenkívül kenyeret vettem még, amihez az otthon mentőcsomagként felajánlott pick szalámit és macisajtot ettem vacsorára.
Utazás
A vasárnap első fele pihenéssel és pakolással telt, délután egytől este tizenegyig pedig utazással. Kocsi, repülő, metró, vonat, busz, lábbusz. Jó szelünk lehetett 10 000 méter magasan, mert fél órával menetrend előtt érkeztünk Madridba. A metróig eljutni nem volt kis túra, konkrétan az egyes terminálból át kellett sétálni a kettes terminálba (Madrid Barajas pedig forgalmas több kilómétert jelent...). A bőröndömet a biztonság kedvéért nem csomagoltam ki a biztonsági fóliából elvégre ez a neve, emiatt aztán néha furcsán néztek, de legalább nem nyílt ketté.
Az utazáshoz nem kell nagy szókincs, sem nyelvi bravúr úgyhogy kb mindent spanyolul intéztem, de a gyorsvonatnál nem mertem a mosolygós igenléssel homályban hagyni a részleket, nehogy valami baki legyen. Ebben az igyekezetemben a pénztáros nem volt segítségemre, mivel nemigen tudott angolul. Elcsíptem a vonatot, csak egy órát kellett rá várni, viszont 25 perc alatt ott volt Segoviában. (Egyébként nehéz lett volna eltéveszteni, mert folyamatosan mutatják a fedélzeti monitorok, hogy hol tart a vonat és mellesleg összesen három megálló van, amiből kettő végállomás...) Az AVE állomáson két helyi buszjárat utolsó kocsijai vártak minket, a 11-es be is hozott az Aquaduct-hoz.
10 perc után rájöttem, hogy nem olyan egyértelmű cím nélkül megtalálni egy helyet, mint ahogy otthon a térképet nézegetve gondoltam, de végül mire megjött az sms-ben az utcanév már jó helyen jártam és 11-kor be is csekkoltam a hostelbe.
Az utazáshoz nem kell nagy szókincs, sem nyelvi bravúr úgyhogy kb mindent spanyolul intéztem, de a gyorsvonatnál nem mertem a mosolygós igenléssel homályban hagyni a részleket, nehogy valami baki legyen. Ebben az igyekezetemben a pénztáros nem volt segítségemre, mivel nemigen tudott angolul. Elcsíptem a vonatot, csak egy órát kellett rá várni, viszont 25 perc alatt ott volt Segoviában. (Egyébként nehéz lett volna eltéveszteni, mert folyamatosan mutatják a fedélzeti monitorok, hogy hol tart a vonat és mellesleg összesen három megálló van, amiből kettő végállomás...) Az AVE állomáson két helyi buszjárat utolsó kocsijai vártak minket, a 11-es be is hozott az Aquaduct-hoz.
10 perc után rájöttem, hogy nem olyan egyértelmű cím nélkül megtalálni egy helyet, mint ahogy otthon a térképet nézegetve gondoltam, de végül mire megjött az sms-ben az utcanév már jó helyen jártam és 11-kor be is csekkoltam a hostelbe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)