Szállás és ügyintézés

  A vizsgaidőszak és egyéb elfoglaltságok miatt nem foglalkoztam túl sokat ezzel a témával a kiutazást megelőző hetekben. Egy főbérlővel beszéltem, vele is csak annyiban maradtunk, hogy hívjam fel, ha megérkeztem Segoviába. Az utolsó otthon töltött héten a couchsurfing.org oldalon próbáltam ideiglenes szállást keresni, amíg nem találok albérletet, de a háromból csak egy válaszolt, az is péntek éjjel, hogy bocsi de elfoglalt és nem tud fogadni. Végül a Hostal Don Jaime egy kis szobáját béreltem ki három éjszakára, bízva abban hogy a három éjszaka elteltével találok majd újabb alvóhelyet, átmenetit vagy véglegest.

  Ma reggel bementem az egyetemre, kilenckor jelentkeztem a recepciónál, hogy Nicky meg Ivan-t keresem (ők a cserediákokért felelős munkatársak) mire közölték velem, hogy még nincsenek bent, meg különben is egy kicsit korán van még. Ja bocs. [én addigra már felkerestem a kiszemelt albérletet, megreggeliztem és átgyalogoltam az egyetemhez, de így még a kolostorban is volt időm körülnézni (mert ugye az egyetem egy kolostor épületében található)]

  Miután kicsit körülnéztem, Ivan és Nicky már az irodájukban ültek és három másodéves francia mérnöklány hallgatóval beszélgettek. Engem végülis Ivan vett kezelésbe, aki egy félig kanadai félig spanyol arc és beszédstílusában, illetve gesztikulációjában félelmetesen hasonlít Don Giuseppe da Daru őkegyelmére. Első kérdése az volt, hogy van-e hol laknom, aztán jó egy óráig keresgéltünk albérletet. Felhívtuk a korábban kiszemelt úriembert, illetve írtunk két másik helyre. Az ingatlanos oldalon már korábban is furcsálltam, hogy ugyanabban az épületben három lakást hirdetnek, különböző adatokkal különböző emberek, de végül kiderült hogy nem egy elkeseredett főbérlő ravasz fogását leplezzük le, hanem tényleg három az igazság.

  Szóval az első próba holnap délután négykor lesz, az egyik bérlő (a háromból) fogja megmutatni a lakást. Addig jó lenne beszélni a többi főbérlővel, hogy talán épp akkor ott legyenek ők is.

  Ivan segített kitölteni egy önkormányzati kérvényt, ami az itteni hatóságok dolgát könnyíti meg azzal, hogy adnak nekem valamilyen nyilvántartási számot. A kérvény egy ún. Certificate of Residence Registration-re vonatkozik, ez tartalmazza az azonosítót, amit a helyiek NIE-nek hívnak. Ez az egész arra jó, hogy könnyebb folyószámlát nyitni a helyi bankban, meg mobil szerződést kötni. (ez utóbbira nem nagyon lesz szükségem, mivel feltöltőst veszek aminél gondolom mindegy hogy itt lakom-e vagy sem) Ez az egész NIE ügy 10,20 euróba fáj és 10 nap mire elkészül.

  Bankszámlát nem sikerült ma nyitni, holnap reggel első dolgom ez lesz, meg szerzek itteni telefonszámot is. Viszont megtaláltam a helyi CBA-t [MAXCOOP], ahol máris pótoltam egy kifelejtett apróságot: a szappant. Ezenkívül kenyeret vettem még, amihez az otthon mentőcsomagként felajánlott pick szalámit és macisajtot ettem vacsorára.