Mentek-jöttek

Az elmúlt hét főleg a búcsúzkodásokról szólt. Elment a két holland srác meg az osztrák fiú is pénteken, másnap pedig máris beköltözött négy olasz, akikről csak napokkal később tudtam meg, hogy mindannyian építészgyakornokok. Sajnos nem sokat beszélgetek velük, ugyanis kettőjük egyáltalán nem tud angolul a másik kettő meg csak úgy hébe-hóba. S tekintve, hogy az elmúlt napokban csak a spanyol lány és én voltam nemolasz, így hát nem nagyon erőltették meg magukat. Meg hát én sem, de azért fél év alatt három nyelvet... azt mégsem.

Az irodában megállt az élet mióta visszajöttem, mert minden munkánkkal végeztünk, s egy francia pályázat dokumentációjának megérkezésére várunk már egy hete, hogy neki lehessen látni a feladatnak. Addig azonban a irodai könyvtárral lettem jóban, illetve felvettem újra a tanyák ügyét, s elkezdtem latolgatni, hogy hogyan tovább. Szerencsére senkit nem zavar, hogy ezzel foglalkozom amíg nincs más, sőt még el is beszélgettem az egyik kollégával a dologról. Időközben felkerült az internetre a Tanyák Értékei pályázat díjazottainak listája is, extrarövid leírásokkal. A tényleges pályaműveket csak később lehet megnézni.

Ilyet csinálnak vele mások...

A mai délután azzal telt, hogy a többiek sikertelen próbálkozásai után felélesszünk egy 3D plottert, ami PLA (másnéven politejsav) huzalt olvasztva építi fel rétegesen a számítógépen megadott modellt. Pontosabban beüzemelni kéne, ugyanis új szerzemény a drága. Egyébként házilag kell összeállítani és a kezelő szoftver is ingyenes, nyíltforrású. Életemben nem láttam még ilyen szerkenytűt, de ki tudja lehet, hogy otthon is megkívánja valaki, akit ismerek ;) (biztos szép kajakmodelleket is lehet vele készíteni)

Szombaton újabb touch esemény, ezúttal beach-touch torna lesz ismét fent északon. Ezen kívül jövő héten egy másik északi kiruccanásra számítok, amikor felmegyünk megnézni a vasgyúrókat, hogy hogy csinálják a cuki pavilonunkat.

Lost Highway*

Egy kis apróság a reggeli utazásaim során.

A film tárgya egészen más (beteg egy darab...), de ide kívánkozott.

*David Lynch (...) szürreális elemekkel átszőtt pszichothrillerje.

Lisszaboni változások

Ide távollétem alatt beköltözött egy spanyol lány, érkezésem után egy újabb olasz srác (bár ő csak egy hétre), viszont péntek estére már hárommal kevesebben leszünk a régi bandából. Elmegy a két holland meg az osztrák srác is.

A kezdeti házigazdámmal fogok összefutni valamikor mostanság, meg egy otthoni ismerőssel is, akivel totál véletlen találkoztam össze a metrón még a hazalátogatásom előtt. A palatinustól inspirálva végre letoltam a képemet az itteni strandokra. Tegnap és ma reggel még munka előtt kivonatoztam (fél óra egy irányban) Carcavelos és Cascais homokjára, de a reggeli hőmérsékletben még nem vettem a bátorságot, hogy megfürödjek. No majd a hétvégén.

Holnap edzés lesz, meg előtte az többi lakóval együtt elmegyünk egy búcsúvacsorára Marvin tiszteletére, aki másnap hazautazik. A másik két srác pénteken utazik. Ha minden jól megy, akkor kapnak finom palacsintás reggelit ;)

18 újra

De ezúttal dátumot jelöl. Méghozzá fontosat: 18.-ával megszűnik az az indok, ami miatt létrejött ez a blog. (de ha kérdezik, akkor csak augusztus másodikán érkezem ;)

Az irodában annyira megfogyatkozott a tennivaló, hogy az utolsó két hétben szinte semmit nem fogunk tudni csinálni. (igazából már két napja nem csinálok semmit...) Így hát úgy döntöttem felettesi beleegyezéssel, hogy nem fogok itt gubbasztani fölöslegesen. Ennek én (hát még Zs) kicsattanóan örülök, mert végre együtt lehetünk, no meg edzésre is hamarabb tudok járni, ritkán látott J-vel is tudok találkozni és még a repjegy is jelentősen kevesebbe kerül. Még volt néhány indok, de most nem ugrik be. Röviden hát szép volt, jó volt, megérte idáig, de elérkezett az a pont, hogy már minden szempontból többet ér az otthon töltött idő.

18 óra

...utazás árán meg is érkeztem Lisszaboni ágyamhoz. Tegnap délután kettőkor indultam otthonról, a gépem késett több mint 40 percet, így a kilencórai buszt bebuktam jegyestül, de szerencsére volt még hely a tizenegyóraira. Most alvás következik, aztán még az is előfordulhat, hogy délután tényleg touch-ot játszom...

Hazai ízek

Csütörtökön családi berkekben szülinapi barbeque-t tartottunk, ami után hajnali kettőig tartó beszélgetés alakult ki, így remek nappá kerekedett a 22. évforduló. Pénteken végig úgy éreztem mintha hétfő lenne...

Szombaton részt vettem az első Portugál Érintős Rögbi Országos Bajnokságon - kísértetiesen hasonlított az első magyar fordulóra. Összesen négy csapat volt jelen, de remek játékok voltak!

Vasárnap a közelgő ünneplésekre készülődtem, illetve a szokásos családi vacsorához készültem palacsintával. Az utóbbi nem csak a cimboráknak szólt, hanem egy szőke hercegnek, kiben nagyapám vére folyik. Egy olaszországban megismert amerikai barátjával érkeztek Portugáliába, s isteni időzítés szerint épp azelőtt érkeztek Lisszabonba, hogy hazaruccannék. Úgyhogy ma este újabb hazai finomság, talán éppen császármorzsa készül.

Szerdán éjféltől 9 napig szívok majd otthoni levegőt. Ez lesz az utolsó lélegzetvétel, mielőtt végleg hazatérek augusztus legelején.

Dramatis Personae

Érdekes történés volt szombaton, hogy a látszólag házibuliba érkezett emberek közül kettő itt "ragadt". Ezzel nyolcra növekedett a jelenlegi létszám, illik már bemutatni a Rua do Benformoso 67 szám alatt élő család tagjait:

A képen jobbról balra:

Mark - a holland férj, jelenleg menedzser-vizsgaidőszakot él, de nem feszül meg a munkában - legutóbb tepsiben sült kenyeret készített tanulás közben

Henrike - az örökbefogadott német lány, szelíd lázadó, nem eszik húst és mindenkit gyengéden terel ebbe az irányba, színházi embernek tanul, de nem színész

Roberta - az olasz feleség, abszolút főnök (nem is kell mondani, hogy már elváltak...), egy lisszaboni olasz építésznél gyakornok, éppen egy olasz pályázaton dolgozik, a tészta a mindene

Marvin - az örökbefogadott holland fiú, a legkisebb a családban. reklámszakmát tanul, méghozzá keményen teszi. parti arc

Boldi - a magyar nagypapa. korán fekszik, még mindig dolgozik

A képen nem láthatók balról jobbra:

Brenda - a portugál lány, legidősebb gyerekként alig van otthon. gyermek-pszichológus tanonc, sokat dolgozik

Andrea - olasz fiú, a családhoz való viszonya még bizonytalan. a szóbeszéd szerint gyakornoki állás miatt jött a városba

Klaus - csendes osztrák. nyelvet tanulni jött egy hónapra, jelenleg két fős csoportja van.