Jókor, jó helyen... vagy?

Ez a hetem hosszabbodó munkanapokkal telt. Az elején még a korábban említett terepmetszetekkel bíbelődtem, amit a harmadik után már kicsit kezdtem unni. Ami ennél izgalmasabb az az, hogy a geometriának köszönhetően áttettek teljes időben a Velencei Biennálé-ra készülő pavilon tervére. Ez egy neves építészeti kiállítás, ahova az idei kurátor meghívta az Aires Mateus testvérpárt is. Az albumban látható kockából kivágott íves formákból álló makettek ehhez a tervhez készültek. Miután megszületett a döntés, hogy melyik verzió legyen, milyen homlokzatokkal elkezdtem gépen kiszerkeszteni. Eleinte kézzel próbálkoztam, de hamar kiderült, hogy sok próbálgatást igényel és inkább egy egyszerű 3D modellező programmal folytattam. A kunszt abban van, hogy a makettnek ugye nem kell geometriailag meghátorzott formákból állnia, viszont valahogy meg mondani, hogy hol milyen görbülete van mert ezt nagyban is meg kell csinálni és az faragással és csiszolással nem megy olyan könnyen.

A közelgő kiállítás miatt ezen a munkán kicsit nagyobb a nyomás, így néha tovább maradok bent, ezért is írok ritkábban. Ennek ellenére élvezem mert a feladat kihívás, meg azért is, mert tuti megcsinálják (a válság miatt más tervek nem biztos, hogy egyhamar megvalósulnak) és nem is sokára, hiszen a Biennálé augusztus huszonkilencedikén nyit. Ez önmagában is nagyon lelkesítő, de az hogy történetesen szeptemberben én pont ott leszek Velencében az érintős rögbi európa bajnokságon és meg is tudom nézni élőben... fúú, hát.... na szóval értitek.

A Tanyák Értékei pályázatról az volt kiírva, hogy május 18.-áig lesz eredmény, de sajnos még semmi nem érkezett a néhány héttel ezelőtti értesítőről, hogy a pályázatom megérkezett és elbírálás alatt van. Azonban a vidék ügye elég nagy lendülettel halad előre, ma néztem meg a Nemzeti Vidékstratégiáról készült riportfilmet, amit más néven a Magyar Vidék Alkotmányának is hívnak. Nem tudom, hogy otthon erről mennyi szó esik, de tavaly nagyon széles körben szerveztek nyilvános fórumokat és megvitatták a vidékiekkel, hogy mit és merre lenne jó. Úgy hozta az élet, hogy ehhez a minden bizonnyal hosszan elnyúló folyamathoz éppen a kivirágzása előtt kezdtem el közel kerülni. Ahogy tegnap megállapítottuk az egyik holland sráccal, az ember külföldön tudja igazán értékelni az országát. Számomra ez pozitív előjellel történik, egyre jobban szeretem a sajátomat, s egyre erősödik az elhatározásom, hogy otthon szeretnék élni. Ezzel együtt fel-felmerül bennem a kérdés, hogy miért itt vagyok és nem odahaza.