Beton, csiga, gombóc

Ezek az egy hetes kihagyások azért vannak, mert az időm nagy részét az irodában töltöm, s másra nem nagyon marad időm - a munkáról meg nem tudom mit írjak ide. (javaslatot megjegyzésben szívesen fogadok) Az irodában két okból kifolyólag vagyok sokat: mert élvezem amit csinálunk és mert haladni kell a munkával. Bár ez utóbbi ellenére szó nélkül elfogadnák ha azt mondanám, hogy ezentúl mindennap hatkor el szeretnék jönni. Az elmúlt négy hetet a melónak szenteltem és nem maradt/hagytam időt másra. Hétvégenként tudnék kimozdulni, de olyankor meg általában inkább itthon pihenem ki magam.

A munka nagyjából tízkor kezdődik és változó ideig szoktam bent lenni. Az elmúlt héten többször is fél kilencig voltam bent, mert még kiöntöttük a beton maketteket, hogy másnapra már tudjunk vele dolgozni. Szerdánként jövök el hamarabb, hogy az edzésre odaérjek, de eddig cipő híján ezt sem tettem túl gyakran.

Tehát a múlt hét főleg makettgyártással telt, de ezúttal negatívban kellett előadnom, amit eddig hungarocellből farigcsáltam, hiszen öntőformát kellett csinálni. Összesen hat beton makett készült, de az első volt sokáig a legjobb. Végül született egy jobb verzió, amit aztán sokáig csiszolgattam (szó szerint) hogy szép legyen - ennek a fotóit tettem fel az albumba.

Csütörtökön az addig elkészült maketteket fotózgattuk, pénteken pedig gépen próbáltuk szebbé varázsolni őket, a hibákat retusálni, színeket javítani. A sajtónak és a kiállítás katalógusának készítjük egyelőre a képeket, hát ezért kell szépítkezni.

Péntek este a munka után egy utcával arrább beültünk a kollégákkal egy sörre, amihez itt nem szotyit meg tökmagot esznek az emberek, hanem főtt csigát. Annyi íze van neki, mint a víznek amiben megfőzi az ember, de  a szotyi meg tökmagnál érdekesebb az evés folyamata. Egy fogpiszkálót kell beleszúrni a húsába és gyakorlatilag kitekerni a házából, aztán nem a szemébe nézve hutty! lenyelni.


Vasárnap megvolt az első családi vacsoránk itt a lakásban. Készítettünk mozarellás oregánós paradicsomot előételnek, a portugál lány készített tenger gyümölcseivel kevert rizst, ehhez a német lány sült répacsíkjait ettük. A desszert az én nevemet dicsérte - túrós gombóc volt eperrel. Ez utóbbi annyiban hibádzott, hogy búzadara helyett csak kukoricadarát találtam, tejföl helyett joghurtot kellett használni és cukor is csak kristály formában akadt. Dehát ezt ők nem tudták! ; )