Üdv a klubban!

Zarándok lettem.Öt nap elég volt hozzá, hogy meglássam, megtanuljam, megszeressem.

Az első estémen este kilenckor toppantam be a szállásra. Recepció már nem volt, csak még éppen vacsorázó spanyolok. Egyből meleg étellel kínáltak - többet főztek mint, ami elfogyott. Itt volt, hogy azzal a két spanyol csapattal először találkoztam. Utána három napig együtt gyalogoltunk mindannyian, mindig egy szálláson aludtunk, s az idő multával egyre többször ettünk együtt. Leonból négyen hazamentek, mert végetért a szabadságuk, másik hárommal folytattam az utat. Végül mint írtam, nem volt szívem elválni tőlük és megváltoztattam az utitervemet. A térdem beleszokott a terhelésbe és nagyon jól jártam, hogy nem a saját terveimhez ragaszkodtam - így megismerkedtem egy másik útközben összeállt csapattal.

Astorgába érve már tíz főt számlált a csapat. S bennem már eldőlt, hogy Maria-José, Tana, Ángel, Katalina, Patrick, Victor, Juan, Elena és Matt részére jól bevált galuskás paradicsomlevest és ellenállhatatlan joghurtos sütit fogok csinálni búcsúajándékul.

A recepción Dóri fogadott (Dora=Isten ajándéka... ugye), majd meghívott ebédre, s egy jót beszélgettünk. Ő adott fűszereket a paradicsomleveshez, meg segített elrendezni, hogy használhassunk sütőt, ami csak a hospitalero konyhában volt.

A nagy csapat együtt vacsorázott, mindenki hozzátette a magáét. Ki kaját hozott, ki csinálta két kézzel, ki sört hozott (Matt vagy 6 félét : ) mások meg mosogattak. Mindezt Astorga várfalán lévő teraszán, spanyol naplementében.

Rengeteget beszélgettem az öt nap során, teljesen különböző emberekkel. Eleinte úgy terveztem, hogy majd útközben megállok több helyen az út szélén olvasgatni, énekelni de az első napok esői (és havai!) inkább a gyaloglást és a mihamarabbi melegedést részesítették előnyben. Így történt, hogy nem a tanyáról és a permakultúráról olvastam és gondolkoztam, mint a wwoof után szívesen tettem volna, hanem az emberek felé fordultam.

A wwoof-os hét nagyon szuper volt, szinte minden szempontból, de egy folyamatból kizökkentett, ez időre kivesztek a napjaimból a olvasmányok és a csöndek.  Ebben az öt napban sikerült újra megtalálni azt a nyugalmat, amit a nagyböjtben kezdtem el keresni és kialakítani. Nagyszerű zárása volt a negyven napnak, s még jobb kezdés.