Megvan az első lakótársi konfliktus. A nagyrészt hülye voltam, s ez összetalálkozott a spanyol virtussal. : )
Az a megállapodás, hogy a kaján nem osztozunk. Ennek ellenére én szükségét éreztem párszor, hogy kölcsönvegyek egy kis lisztet vagy rizst vagy ilyesmit. Najó a lisztre erősen rájártam -azt én közösnek kezeltem- de vettem is helyette újat. A rizsből is keveset használtam - de abból is vettem egy teljesen újat és végül átraktam az ő polcukra.
Az egészet az nehezíti meg, hogy elég kevés alkalom adódik a kommunikációra, mivel nagyon más ritmusban élünk. Mire ők hazajönnek napközben - én elmentem órára, s mire ők hazajönnek este - addigra én már alvás felé hajlok. Na meg persze a cigi miatt is többnyire a szobámban vagyok csukott ajtó mögött. Egy szó mint száz általában mindig később szóltam mint illett volna. Az utolsó csepp a pohárban két pohárnyi tej volt, amiről se nem szóltam se nem pótoltam... Ezt egy napig bírta B majd kiírta a konyhába, hogy "DON'T TOUCH thanks!".
Ciki volt, mert még rá is kérdeztem a dologra, hogy ez meg minek van ott... (teljes megsemmisülés...)
Sűrűn bocsánatot kértem és pótoltam a hiányt. B annyira meg volt sértve az egésztől, hogy elkezdte felhánytorgatni, hogy még takarítani sem takarítok eleget - hogy hát igen a konyhában nagyon szép rendet tartok, de csak a konyhát takarítani nem elég, s nehogymár mindig neki kelljen levinnie a szemetet stb. Ja és hogy a közös fogyóeszközökben sem vagyok a toppon - na ez már tényleg nem igaz.
Bár a takarítással nem tudok nagyon egyetérteni, mert bár a mi tisztasági igényszintjeink közelebb vannak mint mondjuk P és énköztem, de a mostani recsegős koszra azt mondta hogy még a paramétereken belül van (plusz a konyhában megint brutál kupi van).
Mostanra lecsillapodtak a kedélyek és beosztottuk a feladatokat egészen április végéig. Mint kiderült az előző sráccal is volt ilyen - hát miért nem ezzel kezdték?? : ) Nos mindegy, kosz van de békesség, holnap felnyalom a házat és mindenki örülni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése