Elhatározások

Mozgás, túrák, zarándoklat, csönd, ima.

Az eredeti kétnapi futások helyett elképzelhető, hogy napira váltok. Tegnap a kom.készségek órán az egyik csoportomban lévő lánnyal váltottam pár szót. Mondta, hogy amíg itt lakott Segoviában, addig minden nap futott hat kilómétert. Hánykor? Reggel hattól hétig. Öh. Már kezdtem felvenni a sztereotíp későn-kelést, ami talán mégsem annyira jellemző... na de majd utána járok.

Mielőtt kijöttem volna, már tervezgettem hogy majd jól bejárom a környéki falvakat, felkutatom a helyi tanyákat. A turistáknak készült kiadványok között van vidéki turizmusos példány is - ebben rengeteg kúria, hotel meg kulcsos ház található, amik a helyszín miatt vidékiek. A túrázós példány már egy fokkal közelebb van ahhoz amit kerestem, 7-8 túraleírás van benne szerte a régióból. Ami a leginkább felkeltette az érdeklődésemet az a Santiagóba tartó El Camino Madridból induló verziója.

Korábban gondoltam erre, de most úgy döntöttem hogy tényleg zarándokolni fogok nagyhéten. Hogy honnan hova és milyen célból az még nem tiszta, de a lényeg, hogy úton legyek. A legjobb az lenne, ha néhány napot el tudnék tölteni a hagyományos francia útvonalon, az ország északabbi régiójában. Viszont azt is jó gondolatnak tartom, hogy ne busszal kezdjem az zarándoklatot. Élvezném ha az ajtóból indulna az út...

Február huszonkettedike Hamvazószerda van, elkezdődött a nagyböjt. Egy hónappal ezelőtt érkeztem. Ez idő alatt sokat formálódtam, bár kit hagyna érintetlenül egy idegen környezet meg a korábbi élet hiánya. Jó hatással van a drasztikusan csökkentett egyetemi nyomás - megtanulok nem stresszelni, talán az időmet is jobban beosztom. Mindenesetre egyensúly van születőben, ma nagyszerűen elkerültem minden kapkodást és stresszt amit egy-egy hétköznapi döntéshozatalnál megélek. Sikerült megtalálni azokat a pillanatokat, amikor csöndbe kell burkolóznom. Nagyon szépek.

Ennek is a hatása, hogy az idei nagyböjtben többet szeretnék imádkozni, rendesen a hagyományos tized meg füzér formával is. Az elmúlt egy hónap élményei valahogyan megtöltötték az üresnek vagy jobb esetben fakónak tűnő szavakat. Megtisztelő.