Ilyen címzése kell legyen minden postai küldeménynek, ami a következő három hónapban hozzám érkezik. Pénteken kifizettem az első havi lakbért.
Két spanyol lány lakik még itt, az egyik másodéves (Patri) a másik ötödéves (Berta) újságíró (vagy marketing?) hallgató a segoviai egyetemen. A srác, aki előttem itt lakott most szerzett állást Madridban, ezért költözött el. Bertával és Patrival kedd este és szerda reggel találkoztam. Berta szerdán hazautazott Galíciába két hétre, mert aznap befejezte a vizsgáit. (úgy tűnik a normál egyetemeken itt is normál időben vannak a féléves időszakok.) Patrinak szerdán volt egy beadandó munkája, ami miatt keddről szerdára virradóan le sem feküdt.
Szerda este Patrival nem futottam össze, gondoltam hamar lefeküdt, hogy kipihenje a számomra sem ismeretlen fáradalmakat... De aztán csütörtökön reggel és este, sőt még péntek reggel is elkerültük egymást. Egy szó mint száz, szerda reggel óta nem láttam egyikőjüket sem. Pilartól (a tulaj, aki egyébként hétköznapokon valamiféle korrepetálást tart olyan elsős forma gyerekeknek) megtudtam, hogy Patri hétvégenként hazajár egy környékbeli faluba.
Hát a lakótársak hiányában bár magányosabb vagyok, de kitisztult a levegő... A szobámat első nap kiszellőztettem, azóta innen a nappaliból is távozott a dohány illat. Csütörtökön bevásároltam, pénteken főztem és ruhákat mostam, ma pedig takarítottam. A lakás nagyon tetszik, jól felszerelt és a szoba sem túl kicsi. Kezdem otthon érezni magam.
Miután már párszor végigsétáltam a recsegő padlón, nyilvánvalóvá vált, hogy a tisztaságról alkotott fogalmaink nem feltétlenül egyeznek az itteniekkel. (nem a parketta recsegett, (ugyanis többnyire parafamintás pvc padló van) hanem a kosz) Így aztán ma csaptam egy nagy porszívózást.
A workshop meg más ügyek miatt csak ma volt alkalmam kipakolni a cuccaimat és berendezkedni véglegesen a szobámban. Mindennek találtam helyet, nagyjából háromszor annyi cuccot el tudnék helyezni a szekrényekben, mint amim van. (a naptárat már a második napon kitettem)
Az első napokban kicsit beijedtem a füsttől, hogy nem fogom bírni ezért bementem Ivan-hoz, hogy a biztonság kedvéért keressünk alternatívákat. Elmentem megnézni egy lakást 5 percre innen, ahol egy nyugdíj előtt nő lakik egyedül. Felső közép réteghez tudnám elhelyezni. A gyerekei Panamában és Chile-ben élnek és mint kiderült a bemutatkozásból a férje másfél hónappal ezelőtt halt meg rákban. Gyakran utazik, nem ritka, hogy 2 hétre lelép mondjuk Párizsba. Gyakorlatilag az anyagi biztonság miatt szeretné, ha valaki beköltözne, de gondolom most a társaság sem esne rosszul neki. A lakás maga szintén nagyon szuper, sokkal újabbnak nézett ki mint amiben éppen lakom, de azt hiszem a kéthetinél nagyobb gyakorisággal szeretném magam kiszolgáltatni a kényszerű spanyol kommunikációnak. Meg végülis erasmuson vagyok, ami szintén közrejátszott abban, hogy velem nagyjából egykorú lakótársakat keressek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése